50 éves az Alapelvszerződés

Éppen fél évszázada lépett hatályba a mindmáig az űrtevékenység nemzetközi jogi alapját jelentő Alapelvszerződés. Mostanra már több mint száz ország csatlakozott az egyezményhez.

A szerződés a Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, including the Moon and Other Celestial Bodies valóban „kacifántos” címet viseli, ezért angolul is csak egyszerűen Outer Space Treaty címmel emlegetik. Innen ered rövid magyar elnevezése, az Alapelvszerződés (vagy mások szerint Világűrszerződés) is. A szerződés szövegét az ENSZ Közgyűlés 1966. december 19-én, 2222 (XXI) számú határozatával fogadta el. A 2017. január 1-i állapot szerint az Alapelvszerződést 105 állam ratifikálta, további 25 pedig aláírta de (még) nem ratifikálta.

John F. Kennedy amerikai elnök az ENSZ Közgyűlésében 1961. szeptember 25-én mondott beszédében már sürgette a „földi jog kiterjesztését az emberiség új birtokára – a világűrre”. (Kép: UN Photo)

A Szerződés hosszú előkészítő munka nyomán született meg. Az ENSZ Közgyűlés 1959. december 12-én, 1472 (XIV) határozatával létrehozta a Világűrbizottságot. Kennedy elnök az ENSZ Közgyűlésén mondott beszédében már 1961-ben szorgalmazta a földi jog kiterjesztését a világűrre. A Szovjetunió képviselője már 1962 tavaszán a COPUOS Jogi Albizottsága első ülésszakán előterjesztette az államok űrtevékenységét szabályozó Nyilatkozat tervezetét, amelyet a Közgyűlés 1963 decemberében konszenzussal elfogadott. Ez a Nyilatkozat szolgált később az Alapelvszerződés alapjául. A szerződés tervezetét a Jogi Albizottság 1966. július 12-én kezdődő, ötödik ülésszakán öntötték végleges formába, és terjesztették a Közgyűlés, illetve annak I. Bizottsága elé. Utóbbi december 17-én támogatta a Szerződést, így azt a Közgyűlés két nappal később, az említett határozatában elfogadta. A Szerződést 1967. január 27-én nyitották meg aláírásra, majd 1967. október 10-én lépett hatályba.

A Világűrbizottság 1966. áprilisi ülésén az Alapelvszerződés tárgyalása is napirenden volt. Középen a COPUOS elnöke, Kurt Waldheim osztrák nagykövet. (Kép: United Nations)

Kurt Waldheim, az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) akkori elnöke, későbbi osztrák külügyminiszter, ENSZ főtitkár, majd osztrák államelnök 1966. december 17-én ismertette az Alapelvszerződés tervezetét a Közgyűlés I. Bizottságában. (Kép: UN Audiovisual Library of International Law)

Magyarország azonnal csatlakozott az Alapelvszerződéshez, az 1967. évi 41. törvényerejű rendelet hirdette ki (a „Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket” című, Moszkvában, Londonban és Washingtonban 1967. január 27-én aláírt szerződés kihirdetéséről), ezzel került be a nemzetközi szerződés a magyar jogrendbe. A rendelet szerint „A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratainak letétele a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Kormányánál, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság Kormányánál és az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál 1967. június 26-án megtörtént.” Kimondja továbbá, hogy „Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1967. október 10. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.”

Az Alapelvszerződés tervezetének vitája a Közgyűlés I. Bizottságában 1966. december 17-én. (Kép: UN Audiovisual Library of International Law)

U Thant, az ENSZ főtitkára 1966. december 19-én bocsátotta közgyűlési szavazásra az Alapelvszerződést. (Kép: United Nations)

Tekintettel arra, hogy az Alapelvszerződés portálunkon elsősorban csak az utóbbi időben történt sorozatos megsértése (vagy legalábbis az arra irányuló szándék) kapcsán került szóba, érdemes röviden felidézni a szerződés tartalmát. Ezt illő módon a világűrjog legjelesebb hazai tudora, a néhány éve elhunyt Gál Gyula szavait idézve tehetjük meg, aki így foglalta össze a szerződés lényegét (Almár–Both–Horváth–Szabó: Űrtan, 275. old.). „A világűrjogi jogalkotás legfontosabb szerve az ENSZ Világűrbizottságának (COPUOS) Jogi Albizottsága, amely a világűrjog tételes anyagának magvát képező szerződéseket dolgozta ki. Ezek közül legfontosabb a világűrjog alapokmányát képező, 1967. január 27-én aláírt Alapelvszerződés (Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket). Az Alapelvszerződés főbb rendelkezései. Az űrkutatás az emberiség közös vállalkozása, a világűr az egyenlőség alapján minden állam részéről szabadon kutatható és hasznosítható. A világűrben szuverenitásigény, foglalás, kisajátítás nem érvényesíthető. A világűr-tevékenységet a nemzetközi joggal, az ENSZ Alapokmányával összhangban kell folytatni. Nukleáris és más tömegpusztító fegyvereket Föld körüli pályára juttatni, vagy bármi más módon a világűrben elhelyezni nem szabad. A Holdon és más égitesteken kizárólag békés célú tevékenység folytatható. Az űrhajósok az emberiség követei, nekik az államok minden segítséget kötelesek megadni. Az államok nemzetközi felelősséggel tartoznak a világűr-tevékenységért akkor is, ha azt nem állami szervek hajtják végre. Ez vonatkozik a felbocsátó vagy a felbocsátást lehetővé tevő állam felelősségére az űrtevékenység által okozott károkért is. A lajstromozó állam joghatósága fennmarad az űrobjektum és annak személyzete felett a világűrben is. Ugyanígy az űrobjektum tulajdonjoga is, ezért azt a nyilvántartó államnak vissza kell szolgáltatni. A világűr-tevékenységet az összes állam megfelelő érdekeinek figyelembevételével, az együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás szellemében kell folytatni. Az űrállomások és más berendezések a Holdon és már égitesteken a viszonosság elve alapján nyitva állnak más szerződő államok számára is. A világűr-tevékenység során el kell kerülni a káros szennyeződést, valamint a földi környezet hátrányos megváltoztatását. Az űrtevékenységről a szerződő államok tájékoztatják az ENSZ-et és a tudományos közvéleményt.”

Az Egyesült Államok részéről Dean Rusk külügyminiszter 1967. január 27-én Washingtonban írta alá az Alapelvszerződést, a képen jobbra tőle az USA elnöke, Lyndon B. Johnson. (Kép: US National Archive)

Az Alapelvszerződés 1967. január 27-i aláírása sajnálatosan egybeesett az űrkutatás addigi legsúlyosabb katasztrófájával, a később Apollo–1-nek elnevezett űrkabinban kitört tűzzel és a három űrhajós halálával. Erre Neil Armstrong és egyik életrajzírója így emlékezett vissza (Jay Barbree: Neil Armstrong): „Eközben Neil és négy másik űrhajós a Fehér Házban kedélyeskedett. Lyndon Johnson elnök hívta meg Neilt, Gordon Coopert, Scott Carpentert, Jim Lovellt és Dick Gordont az ország első számú hivatalába, hogy tanúi legyenek egy nemzetközi szerződés aláírásának. Az egyezmény neve túl hosszú és kacifántos volt ahhoz, hogy bárki meg tudja jegyezni, ezért egyszerűen csak a „területszerzési igényről való lemondásként” emlegették. Az egyezményt ezzel párhuzamosan a világ több nagy fővárosában is aláírták, köztük Londonban és Moszkvában. Egyszerűen azt mondta ki, hogy a szerződést aláíró államok nem támasztanak semmiféle területi igényt sem a Holdon, sem a Marson, sem bármely más égitesten. Az egyezmény biztosította, hogy ha egy űrhajósnak váratlanul egy más ország területén kell leszállnia, akkor ott szívélyes fogadtatásban legyen része. Neil melegen üdvözölte ezt a kitételt, hiszen jól emlékezett még arra, hogy a Gemini–8-cal Dave Scottnak és neki kis híján Kínában kellett volna leszállniuk. Az ünnepi beszédek és a hivatalos ceremónia után Neil és a többi űrhajós részt vettek a Fehér Ház Zöld Termében tartott fogadáson. Az öt űrhajós egy-egy pohár borral – vagy valami erősebbel – a kezében jókedvűen mosolyogtak. Sok washingtoni, a tűz közelében fontoskodó emberrel találkoztak, köztük fontos külföldi személyiségekkel, például Anatolij Dobrinyin orosz nagykövettel. Neil egyszerre csak azt vette észre, hogy az orosz diplomatának valamit a fülébe súgtak, mire sietősen otthagyta a fogadást. Hirtelen ugyanilyen heves sugdolódzás kezdődött az egész Zöld Teremben – különösen a NASA legfelsőbb vezetői körében. Neil nem sokat törődött ezzel, hanem élvezte a fogadást, amely, ahogy ígérték, pontban 18:45-kor befejeződött.

Scott Carpenter a repülőtérre ment, Neil és a többi űrhajós pedig taxiba ültek és szállodájukba, a Georgetown Innbe vitették magukat. Negyed nyolc körül megérkeztek és egyenesen a szobáikba mentek. Telefonjukon vörös jelzőfény villogott. Mindegyiküknek sürgős hívása volt. Az üzenetben csak egy telefonszámot adtak meg. Aki az Apollo-program irodájában felvette a telefont, csak annyit mondott Neilnek, hogy tűz ütött ki a 34-es indítóállványon, amit az Apollo–1 legénysége minden valószínűség szerint nem élt túl. A részletek még tisztázatlanok voltak, ezért arra utasították őt és a többi űrhajóst, hogy egyáltalán ne nyilatkozzanak az újságíróknak és másokkal se beszéljenek a történtekről. Az illető melegen ajánlotta Neilnek és társainak, hogy további utasításig tűnjenek el a nyilvánosság elől.”

Végül érdemes megemlíteni, hogy az ENSZ Világűrhét zárónapját az Alapelvszerződés hatályba lépésére emlékezve október 10-e jelenti. Ezzel kapcsolatban engedtessék meg, hogy e sorok írója felidézze a Világűrhét születésére vonatkozó személyes emlékeit. Az 1999-ben Bécsben tartott III. UNISPACE konferencián merült fel egyes küldöttek részéről az igény, hogy legyen az űrkutatásnak az ENSZ által deklarált nemzetközi napja. Igen ám, de melyik legyen az a nap, amikor az egész világ az űrtevékenységre emlékezhet. Négy dátum merült fel. Július 20/21. és április 12. hamar kiesett, mert előbbinél a dátum Európában nem ugyanaz volt, mint Amerikában, ráadásul mindkettő erősen egy-egy országhoz kötődött, sokan pedig nem akarták az emberes űrrepülés valamely eseményére leszűkíteni a megemlékezést. Maradt október 4., ami szovjet kötődése ellenére mégiscsak az űrkorszak kezdetének szimbolikus dátuma, valamint az Alapelvszerződés okán október 10. Az álláspontok megmerevedtek, már-már attól kellett tartani, semmi sem lesz az egészből. Hirtelen megszületett azonban a megváltó gondolat: ne Űrnap legyen, hanem Világűrhét, kezdődjék október 4-én, és érjen véget október 10-én. Így is fogadta el végül az ENSZ Közgyűlése a javaslatot.

Kapcsolódó cikkek:
A világűr meghódításának új centruma
Világűrjogi bukfenc
Amerikai elnökök és a világűr
Fél évszázad űrpolitika
Interplanetáris kapzsiság
Elhunyt dr. Gál Gyula
Világűrhét

Kapcsolódó linkek:
ENSZ Világűriroda (UN OOSA)
Az Alapelvszerződés az a többi ENSZ világűrjogi szerződés a Világűriroda honlapján
Vladimír Kopal cseh világűrjogász tanulmánya az Alapelvszerződés történetéről
Az Alapelvszerződés a magyar jogrendben (Wolters Kluwer jogtár)