A NASA három korábbi főigazgatója fejtette ki véleményét aktuális űrpolitikai kérdésekről, hogy ezzel segítsék jelenleg hivatalban lévő utódjuk munkáját.
Az Aviation Week által szervezett beszélgetésen Dan Goldin (aki 1992–2001 között töltötte be a főigazgatói posztot, így mindmáig ő a NASA leghosszabb ideig hivatalban volt vezetője), Sean O’Keefe (2002–2004) és Charles Bolden (2009–2017) vett részt. Nem adtak közvetlenül tanácsokat a mostani főigazgatónak, Jim Bridenstine-nak, csak kifejtették véleményüket a lap munkatársa által felvetett kérdésekről. Az elhangzottakat a The Space Review beszámolója alapján foglaljuk össze.
Dan Goldin 2010-ben. Ő vezette a leghosszabb ideig a NASA-t, 1992–2001 között töltötte be a főigazgatói posztot. (Kép: NASA / Bill Ingalls)
Az első téma a Kínával való együttműködés és verseny régóta napirenden lévő kérdése volt. Goldin visszaemlékezett 1996-os kínai látogatására, és elmondta, hogy egész napos megbeszélést folytatott Csiang Cö-minnel, a Kínai Kommunista Párt akkori főtitkárával, aki már akkor felvetette, hogy Kína szeretne bekapcsolódni a Nemzetközi Űrállomás építésébe. Goldin a kérést azzal hárította el, hogy erről akkor tárgyalhatnak, ha Kína csatlakozik a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszerhez (MTCR, Missile Technology Control Regime). Ez azonban azóta sem történt meg. Bolden 2010-ben járt Kínában, ahol előkészítettek egy átláthatóságon, kölcsönösségen és kölcsönös előnyökön alapuló megállapodást, annak mintájára, amelyet Goldin idejében az oroszokkal kötöttek. Erőfeszítéseik azonban meghiúsultak Frank Wolf képviselő, a Kongresszus NASA költségvetéséért is felelős albizottsága elnökének merev ellenállásán. Sőt Wolf még azt is elérte, hogy a NASA költségvetését biztosító törvénybe bekerüljön a máig is érvényes, úgynevezett Wolf-féle kiegészítés, amely szigorúan tiltja a NASA bárminemű együttműködését Kínával. A szigor fenntartásának támogatói egy idén szeptemberi meghallgatáson a Szenátus kereskedelmi bizottságában nemcsak emberi jogi aggályokat fogalmaztak meg Kínával szemben, hanem a technológia transzferrel kapcsolatos problémákat is felvetették. Ugyanakkor a helyzetet bonyolítja, hogy bár a SpaceX nem működik együtt Kínával, Elon Musk másik nagy cége, a Tesla kiterjedt kínai kapcsolatokat ápol. Bridenstine viszont ugyanezen a meghallgatáson arra az álláspontra helyezkedett, hogy a NASA nem foglal állást az érzékeny politikai kérdésben, hanem magáévá teszi az Igazságügyi Minisztérium, az FBI és az USA-ban eszközölt külföldi befektetéseket felügyelő bizottság álláspontját.
A beszélgetés következő témája a Naprendszer felderítésének (exploration) tempója. Goldin szerint Kína ezen a területen fénysebességgel halad, és „ha a NASA folytatja ezt a nagyon, nagyon gondosan megtervezett programját, akkor lemaradunk”. A cikk írója (Jeff Foust) szerint Kína tempójáról lehet vitatkozni, a megjegyzés inkább a NASA csigalassúságú haladását illető bírálat. Goldin hangsúlyozta, hogy el kellene kezdeni a kisbolygókon a bányászatot, el kellene jutni más bolygókra és azok holdjaira, ám a lassú tempó miatt nem tett szemrehányást utódainak. Mint elmondta, George W. Bush 2004-es, O’Keefe főigazgatósága idején meghirdetett Vision for Space Exploration programja lényegében megvalósult az elmúlt 15 évben, bár aszerint az amerikaiaknak 2020-ban már a Holdon kellene lenniük. Az Obama-adminisztráció hibája, hogy elvetette a program fő célját, amelyet viszont a Trump-adminisztráció nemcsak felelevenített, hanem fel is gyorsított. Elismeréssel beszélt a kereskedelmi teher- és személyszállítási programok sikeréről.
Sean O’Keefe korábbi NASA-főigazgató (középen) jelenlegi utódával, Jim Bridenstine-nel (balra) és Charles Boldennel. (Kép: NASA / Joel Kowsky)
Következő témaként a nukleáris energia űrbeli használata került terítékre. O’Keefe idejében a NASA támogatta a Prometheus projektet, amelynek célja egy nukleáris ionhajtómű fejlesztése volt, de a programot O’Keefe távozása után törölték, helyette a Constellation program került a figyelem középpontjába. Később azonban a Kilopower projektben megindult az égitestek felszínén használható nukleáris technológia fejlesztése. A nukleáris energia felhasználását mindhárom volt főigazgató ma is támogatná. Goldin ezt kulcsfontosságúnak tartja, ha az USA túl akar lépni a fél évszázados rakétatechnológián.
Napjaink legfontosabb trendjének a magánszektor térhódítását tartják, a kereskedelmi alapú űrrepüléseket, főként az emberes repülések területén. A SpaceX Demo–2 sikeres repülésével valóra vált az a program, amely Bolden idejében indult, de gyökerei még régebbre nyúlnak. A program megvalósulását több tényező is hátráltatta, részben az, hogy Obama nevéhez kötötték, de az is, hogy a program erősen kötődik a SpaceX-hez, márpedig a Kongresszusban és a Szenátusban senki sem szíveli a SpaceX-et. Bolden véleménye szerint a programot az mentette meg, hogy a fősodorba tartozó Boeing is részt vett benne, ellensúlyozva a SpaceX iránti ellenszenvet. Úgy gondolja, ha a Boeing nem szállt volna be a programba, akkor soha nem kapott volna finanszírozást a kereskedelmi űrszállítás. Miután viszont a Boeing beszállt, arról kellett meggyőzni a döntéshozókat, hogy jó, ha két résztvevője van a programnak, ami a Starliner késlekedése ellenére helyes döntésnek bizonyult. Szóba került a beszélgetés során, hogy az első űrturista, Dennis Tito éppen Goldin főigazgatósága idején, Goldin heves ellenkezése ellenére jutott fel az ISS-re. Goldin az esetre két évtized távlatából úgy emlékezett vissza, hogy nem elvből ellenezte a kereskedelmi űrrepüléseket, de attól tartott, hogy Tito jelenléte megzavarhatta volna az ISS robotkarjának felszerelését. (Mint Jeff Foust közbeveti, nem világos, mennyiben hátráltatta volna Tito jelenléte ezt a munkát.) Tény azonban, hogy Goldin Titónál és az Orosz Űrügynökséget vezető Jurij Koptyevnél is közbenjárt Tito utazásának megakadályozása érdekében – mint tudjuk, sikertelenül.
Charles Bolden, a NASA korábbi főigazgatója egy 2019-es konferencián. (Kép: NASA / Aubrey Gemignani)
Végül az ISS szerepéről beszélgettek, mivel az űrállomásnak központi szerepe volt a NASA tevékenységében mindhárom főigazgató vezetése alatt. Goldin és Bolden egyaránt felidézte azt az 1993-as képviselőházi szavazást, amikor egyetlen szavazat különbséggel sikerült leszavazni az űrállomás-program teljes törléséről szóló indítványt. Goldin elmesélte, miként érvelt az egyik, az ülésre tartó képviselőnek azzal, hogy „az Ön kezében van Amerika űrprogramjának jövője”. Egyetértettek abban, hogy mára az éppen két évtizede lakott ISS a világűrben az állhatatosság és az együttműködés jelképévé vált. Befejezésül Bolden reményét fejezte ki, hogy a Nemzetközi Űrállomást egyszer majd méltónak találják arra, hogy Nobel-békedíjjal ismerjék el az ott folyó munkát. Goldin az „Amen, Charlie!” szavakkal fejezte ki egyetértését. (Talán nem véletlen, hogy a korábbi űrhajós Bolden az ISS-en folyó kutatómunka ellenére nem a kémiai, fizikai vagy orvosi Nobel-díjat említette, hanem a békedíjat, nyomatékosítva azt, hogy az ISS mint intézmény legfontosabb szerepe a nemzetközi együttműködés biztosítása a világűrben még azokban a kritikus időszakokban is, amikor ugyanez a Földön nem volt zökkenőmentes. – B.E.)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Végre megvan a NASA új vezetője
Merre tovább, NASA?
Charles Bolden lesz a NASA új vezetője
Űrhivatal-vezetők találkozója Montrealban
Most már hivatalos: visszavonul a NASA vezetője
Jelentős átalakítások várhatók a NASA-nál
A három főigazgató (The Space Review)
A 71. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszust a járvány miatt virtuális formában tartják meg, október közepén. Már lehet jelentkezni résztvevőnek, a regisztráció pedig ingyenes.
