Legalábbis így értékeli egy amerikai elemző azt, hogy Kína űrközpontot létesít Afrika stratégiailag fontos pontján.
A Foreign Policy portálon megjelent cikk szerzője Benjamin Silverstein, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért űrprojektjének vezető elemzője.
Januárban a Hong Kong Aerospace Technology Group (HKATG) nevű kínai vállalat megállapodást írt alá Dzsibuti kormányával, hogy űrindításokra alkalmas központot létesítenek az ország északi részén lévő, az Ádeni-öböl partján fekvő kis kikötőváros, Obock közelében. (A nem egészen 1 millió lakosú Dzsibuti területe mindössze 23 ezer négyzetkilométer, azonban stratégiai szempontból fontos helyen, Afrika szarván, a Vörös-tenger déli bejáratát jelentő Báb el-Mandeb tengerszoros déli partján helyezkedik el.)
Ha elkészül az űrközpont, ez lesz az első, amelyet Kína vagy egy kínai vállalat külföldön létesít. A szerző legfontosabb megállapítása az, hogy az űrindítóhely létesítése precedens teremt, mivel véleménye szerint így Kína vagy más államok geopolitikai terjeszkedésüket az űrtevékenységet irányító nemzetközi jogrendet megkerülve tudják végrehajtani.
A kínai Tienkung űrállomás második modulját 2022. július 24-én Vencsangból állították Föld körüli pályára. (Kép: CNS / AFP via Getty Images)
A szerző kifejti azon véleményét is, miszerint Kína az űralkalmazásokat globális befolyásának kiterjesztésére használja, ezért a dzsibuti létesítmény jól beleillik Kína azon törekvésébe, hogy befolyását Afrikában is erősítse. A szerző aggályosnak tartja, hogy Dzsibuti nem részese a világűrjog öt alapvető nemzetközi egyezményének, ezért a partnerséget kihasználva Kína kivonhatja magát az űrbeli felelős magatartás elvárásai alól. A szerző azt vizionálja, hogy a továbbiakban kínai űrközpontok létesülhetnek szerte Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában.
Véleménye szerint Kínában az űrindító helyek kapacitása nem tart lépést az igények növekedésével, ezért van szüksége az országnak újabb űrközpontokra, akár külföldön is. Ebből a szempontból Dzsibuti különösen előnyös helyszín, mert Obock tartománya 11 fok földrajzi szélességen fekszik, tehát a rakétaindítások szempontjából még a Hajnan-szigeten lévő Vencsang Űrközpontnál is csaknem 10 fokkal délebbre. Mindamellett, a szerző úgy gondolja, hogy a sok ezer kilométeres távolság miatt pusztán a kedvezőbb földrajzi szélesség és a helyszín stratégiailag kedvező fekvése miatt nem érné meg űrközpontot létesíteni Afrikában. Ehelyett arra gyanakszik, hogy az űrközpont létesítésével Kínának pusztán az a célja, hogy kivonja magát a nemzetközi szerződések hatálya alól, illetve lehetővé tegye azok „alternatív értelmezését”.
Mivel Kína az öt nagy világűrjogi szerződés többségének részese, viselkedését az ezen egyezményekben lefektetett elvek szabályozzák. Így például nem állomásoztathat nukleáris fegyvereket a világűrben, nem terjesztheti ki szuverenitását a Holdra és más égitestekre, segítséget köteles nyújtani a bajba jutott űrhajósoknak és így tovább. Kínának az egyezmények előírásait a magánszektorával is be kell tartania, azonban az ország határain kívül tevékenykedő kínai cégekre ez a kötelezettség nem áll fenn. Ily módon Kína számára a külföldi űrközpontokból végrehajtott rakétaindítások tehát kibúvót jelenthetnek a nemzetközi egyezmények alól. A Szerző példaként az 1967-es Világűrszerződést (Outer Space Treaty) említi, amelynek értelmében Kínának konzultálnia kell más országokkal, ha űrtevékenysége azokat „veszélyesen zavarhatja”, bár a Világűrszerződés gyenge pontja éppen az, hogy az ezzel kapcsolatos fogalmakat, feltételeket nem definiálja pontosan. Az viszont tény, hogy Dzsibuti nem részese a világűrjogi egyezményeknek, így az országot semmiféle kötelezettség sem terheli, teljesen függetlenül a részletek pontos értelmezésétől. A Dzsibutiból kereskedelmi alapon indított műholdak üzemeltetőinek tehát nem kell más államok űreszközeinek üzemeltetőivel konzultálniuk, amennyiben azok működését esetlegesen veszélyeztetik, tehát a Dzsibutiból (vagy hasonló jogi helyzetben lévő más országból) felbocsátott műholdak tetszés szerinti közelségbe manőverezhetik magukat mások műholdjaihoz. Ez az ellenséges szándék gyanúját ébresztheti a megközelített műholdat üzemeltető ország illetékeseiben.
A szerző cikkében ugyan nem említi, de más forrás szerint a Dzsibutival kötött megállapodás értelmében Kína a létesítendő űrközpont 10 négyzetkilométeres területét csak 35 évre bérelné Dzsibutitól, a 35 év letelte után pedig a létesítmény Dzsibuti tulajdonába kerülne. A projekt költsége egymilliárd dollár, amely kikötői létesítmények és utak építését is tartalmazza, valamint a területen több rakétaindító állást és rakétahajtóművek tesztelésére alkalmas padot is megépítenek.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Világűrjogi változások
50 éves az Alapelvszerződés
Homokvihar a Vörös-tenger fölött
A szomáliai kalózok bázisai műholdképekről?
Szárazság Afrika szarvánál
Kína dzsibuti űrálma egy jogi rémálom (Foreign Policy)
A közelmúltban két hír is napvilágot látott az Európai Űrügynökség kínaiakkal való együttműködése kapcsán.
