Mi lesz a Curiosity után?

Még oda sem ért a frissen indított Curiosity a Marshoz, máris olvasni olyan amerikai véleményeket, hogy a mostani program nem valami még nagyobbnak a kezdete, hanem inkább a bolygó aktív kutatásának a vége lesz. Szükség lehet orosz segítségre is.

Eddig az emberiség összesen 45 űrszondás küldetést indított a vörös bolygóhoz. Az amerikai, orosz, európai, japán és kínai próbálkozások nagyjából fele sikertelenül ért véget. Nem véletlenül nevezik a Marsot a „Naprendszer Bermuda-háromszögének”. A napokban indult amerikai Mars Science Laboratory szonda (a Curiosity nevű, minden eddiginél többre képes marsjárművel) csak jövő augusztusban ér célba. Az újszerű, a gyakorlatban még soha ki nem próbált leszállási technika ellenére okkal bízhatunk a program sikerében. A Curiosity önjáró laboratóriuma a Gale-kráter belsejében keresi majd a bolygón esetleg hajdan, évmilliárdokkal ezelőtt létezett kezdetleges életformák még fellelhető közvetett nyomait, például széntartalmú szerves anyagokat. A rover remélt élettartama legalább két földi év.

Nagy kérdés azonban, hogy milyen módon folytatódik ezután a Mars űrszondás kutatása. Jelenleg egy valami biztos: a teljes bizonytalanság. A Curiosity első követői a bolygó felszínén a két fázisból álló ExoMars program leszálló egységei lehetnének. Az európai és amerikai űrügynökségek, az ESA és a NASA 2009-ben kötöttek megállapodást arról, hogy űrszondás Mars-programjaikat közös erővel valósítják meg. A végső cél, hogy egyszer marsi talajmintát hozzanak a Földre. Az egyezmény megkötése óta azonban megváltozott a helyzet. Az amerikai fél pénzügyi okokból feladni látszik a részvételét, aminek egyik kulcseleme egy Atlas-5 hordozórakéta biztosítása lett volna az ExoMars első, 2016-ban indítandó űrszondája számára. A 2018-as startra tervezett marsjáró-páros amerikai készítésű tagjára vonatkozó remények is eltűnőben vannak. Az európai fél októberben már az oroszokat is megkereste egy esetleges új együttműködés reményében, abban bízva, hogy a 2016-ban esedékes indításban ők segítenének, Proton rakétával. Így megmenthető volna az ExoMars első fázisa, ami egyébként Európán belül is finanszírozási gondokkal küzd.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy még decemberben Párizsban háromoldalú találkozóra kerül sor az ESA, a NASA és az orosz űrügynökség képviselői közt. A december 7-én kezdődő kétnapos megbeszélés témája: hogyan tudnának együttműködni a Mars kutatásában.

Az ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) szondáját Atlas-5 rakétával küldték volna a Mars felé, 2016 januárjában. A hordozórakéta bizonytalanná vált, a megváltozni látszó washingtoni prioritások – magyarul a pénzhiány – miatt. (Fantáziakép: ESA)

Eddig csak amerikai marsjárók jutottak el a szomszéd bolygó felszínére. A Curiosity nevezetes és sikeres elődei az 1997-ben landolt Mars Pathfinder (a miniatűr rover neve Sojourner volt), majd a 2004-ben a Marsra érkezett Spirit és Opportunity, amelyek közül az utóbbi még a mai napig is aktív. A NASA következő, igaz, a Marson nem leszálló űrszondája a bolygó légkörének kutatására szánt MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN) lesz. Az űreszköz már készül, 2013 végén indulhat. Hogy utána mi következik, az egyáltalán nem világos.

Jim Green, a NASA bolygótudományi részlegének vezetője úgy látja, hogy ha nem kapnak több költségvetési támogatást, hosszú ideig a Curiosity lehet az utolsó dolog, amit a Mars felszínére küldenek, a MAVEN pedig az utolsó űrszonda a bolygó körüli pályán – hacsak valami be nem kerül az űrügynökség olcsó űreszközök készítésére kitalált Discovery programjába. Az ilyen szondák a költségkorlátok miatt általában egy jól meghatározott szűk tudományos cél elérésére koncentrálnak, nem úgy, mint a NASA összetettebb kutatási programot lebonyolító „zászlóshajói”.

Ami az ExoMarsot illeti, az idő sürget. Az ESA mielőbb szeretné tudni, hogy mire számíthat az amerikaiaktól, hiszen ha az indítási határidőt tartani szeretnék, a gyártást hamarosan meg kell kezdeni. Jövő február előtt ugyanakkor semmiképp nem derülnek ki a NASA 2013-as költségvetését meghatározó számok. Az amerikai fél azonban – legalábbis Green szerint – egyelőre még nem adta fel a 2016-os és 2018-as részvétel lehetőségét.

Steve Squyres, a NASA tanácsadó testületének újonnan kinevezett elnöke – nem mellesleg a Spirit és Opportunity tudományos programjának korábbi tudományos vezetője – abban látja a legfőbb veszélyt, hogy a nagyszabású Mars-programok megakadásával az amerikaiak lényeges képességektől eshetnek el. Olyan világszínvonalú tudástól és mérnöki tapasztalattól, ami ma még megvan. Ez pedig a későbbiekben hátráltathatja más tervezett Naprendszer-kutató programok kivitelezését is, például a Jupiter Europa nevű holdjának a kutatását.

Nehéz nem észrevenni, hogy az amerikai űrhivatalon belül a harc a korlátozott költségvetési forrásokért folyik. A hivatalosan megfogalmazott három prioritás egyike az Orion űrhajó és az ahhoz használatos hordozóeszköz (Space Launch System, SLS) kifejlesztése. A második a kereskedelmi alapon készülő, a Nemzetközi Űrállomásra embereket juttató űrhajók fejlesztése, amivel az orosz Szojuzoktól való függést szeretnék kiküszöbölni. A harmadik a sokat vitatott James Webb-űrtávcső, amely óriási tudományos ígéret, de a rá költendő pénz jóval túlszárnyalja a várakozásokat. Úgy tűnik, a Mars űrszondás vizsgálata lemaradt a legfontosabb témák listájáról.

Kapcsolódó cikkek:
Elindult a Mars Science Laboratory
A Mars felé vette az irányt az MSL
Együtt a Marsra
Mintahozó küldetés a Marshoz - majd egyszer...
ExoMars: tovább halasztva?
Zöld utat kapott az ExoMars program
Az ExoMars műszereinek kiválasztása
Az első közös NASA-ESA Mars Orbiter műszerei
MAVEN-nel a Marshoz
Késik a 2011-es amerikai Mars-szonda

Kapcsolódó linkek:
Visszavonul-e a NASA a Mars kutatásától? (Spaceflight Now)
Európai, amerikai és orosz megbeszélés készül a Mars-kutatás jövőjéról (Spaceflight Now)