Ázsiai mozaik – 2021. február

Havi sorozatunkban az ázsiai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Egyesült Arab Emírségek

Február 10-én az első arab Mars-orbiter (Al-Amal / Hope / Remény) EXI nevű távérzékelő berendezése a felszín felett 24 700 km-es magasságból készítette el első felvételét. Mint az olvasóink előtt ismert, az űrszonda alapvetően a bolygó időjárását és klímáját vizsgálja, ezért olyan magas pályán kering, melyről a bolygó teljes korongja látszik. A Remény a felvétel készítésekor az előzetes (1000 × 50 000 km-es ellipszis) pályán keringett. Ezt úgy fogják átalakítani, hogy a szonda végül egy 55 óra periódusidejű, 22 000 × 43 000 km-es, az egyenlítővel 25 fokos szöget bezáró pályán mozogjon. (Összehasonlításképpen: az indiai Mangalayaan 421 × 77 000 km-es, az európai Mars Express 298 × 10 107 km-es, a kínai Tienven-1 265 × 12 000 km-es, míg az amerikai MAVEN 150 × 6200 km-es, elnyújtott ellipszispályán keringenek. Az európai–orosz TGO 400 km-es körpályán, míg az amerikai MRO 250 × 315 km magas közel körpályán üzemel.)

A fotón a fény-árnyék határ felső egyharmadánál éppen csak látszik a Naprendszer legmagasabb hegye, az Olympus Mons. A kép felső/középső részén pedig három kisebb – bár még így is hatalmas – pajzsvulkán figyelhető meg: az Ascraeus Mons, a Pavonis Mons és az Arsia Mons.

Japán

Az ázsiai szigetország beszáll az európai Hera bolygóvédelmi (aszteroida) űrszonda fejlesztésébe. A 2024 végén a Didymos kisbolygóhoz induló európai űrszondában történő japán részvételről szóló szerződést február 5-én (virtuálisan) látta el kézjegyével dr. Yamakawa, a JAXA elnöke és dr. Wörner, az ESA főigazgatója.

Kína

Február 16-án sajtótájékoztatót tartott a CASC, melyen elhangzott, hogy (akkor) már úton voltak a soron következő Hosszú Menetelés-5B (CZ-5B) hordozórakéta elemei a vencsangi űrközpontba. A CZ-5B elemei – a hajóforgalmat követő alkalmazások szerint – nem a (szokásos) Jüanvang-21 vagy -22 (Yuanwang) teherhajók fedélzetén utaztak, hanem a Hszu Jang-16-on (Xu Yang). A CASC egyértelművé tette, hogy ez a rakéta fogja indítani a modulűrállomás első, központi elemét, viszont nem közölte a tervezett startdátumot. Abból kiindulva viszont, hogy korábban a CZ-5-ök érkezése és indítása között kb. 2 hónap telt el, valószínűsíthető, hogy az indításra legkorábban április közepén-végén kerülhet sor. Mint az ismert, a 22 tonna induló tömegű Tienho (Tianhe) központi modul már hónapok óta Vencsangban van. A Hszu Jang-16 a CZ-5B elemeivel pedig végül február 22-én kötött ki ott.

A Hosszú Menetelés-5B Y2 jelű példánya még a tiencsini (Tianjin) gyárban. Az üzemanyaggal megtöltött és hasznos terhével felmálházott rakéta induló tömege 849 tonna lesz! A CZ-5B-nek a Tienho modult 370 km magas, 41° hajlásszögű pályára kell állítania. Összehasonlításul: a Nemzetközi Űrállomás (ISS) hasonló adatai: kb. 420 km és 51,6°.

Korea

Dél-Korea az idén 615 milliárd vont (553 millió dollárt) kíván űr-projektekre költeni. Az összeg közel egyharmadát (189,7 milliárd vont) a KSLV-2 „Nuri” asztronautikai hordozórakéta (képünkön) fejlesztésére szánják. A 200 tonna induló tömegű rakéta idén októberben tömegmakettel, míg 2022 májusában az első igazi műholddal startolhat a goheungi Naro Űrközpontból.

Az összeg mintegy fele különféle megfigyelő, távérzékelő és távközlési holdak fejlesztésének és építésének az idei évre eső része. Ezek közül két többcélú műhold 2022-ben kerülne pályára. Szintén jövőre jöhet egy másik „nagy durranás”: az első dél-koreai holdszonda repülése! A tervek szerint 2022 augusztusában a SpaceX egyik Falcon-9-es rakétája indítaná a Hold irányába a Korea Pathfinder Lunar Orbitert, mely – ahogy neve is mutatja – pályára állna égi kísérőnk körül.

Szingapúr

Február 25-én zajlottak le a nyári szingapúri GSTC (Global Space and Technology Convention) nevű konferenciát megelőző különféle előkészítő workshopok. Ezek közül az egyik egy 3 és fél órás hibrid munkaműhely volt „Hungary–Singapore SpaceTech and Business Wokshop” címmel. Ezen magyar részről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos mellett a BHE Bonn Hungary Kft., a Syncnet Kft., az EC Electromagnetics Kft. és a Quini Kft. képviselői vettek részt – természetesen csak virtuálisan.

Törökország

Recep Tayyip Erdoğan elnök február 9-én beszélt az ország tíz éves asztronautikai terveiről. Bejelentette, hogy a következő 10 évben mintegy 1 milliárd dollárt kívánnak asztronautikára fordítani, s hogy országa két Hold-küldetésen is dolgozik! A tervek szerint 2023-ban – a modern Törökország születésének centenáriumi évében – a törökök „el akarják érni” („meg akarják érinteni”) a Holdat, míg 2028-ban „sima leszállást” szeretnének ott végrehajtani. Erdogan nem fejtette ki, hogy mit ért a 2023-as „érintésen”. (De figyelembe véve a közeli dátumot, illetve hogy 7 év múlva hangsúlyozottan „sima leszállással” kalkulálnak, valószínűleg durva – vagy finomabb – becsapódással számolnak 2023-ban. Ez talán furcsának tűnik, de ahhoz elég, hogy egy sor technológiát le lehessen tesztelni…)

Beszédében megerősítette, hogy tervezik török űrhajós világűrbe juttatását (az oroszokkal). Ennél nagyobb meglepetést okozott viszont akkor, amikor közölte, hogy saját asztronautikai hordozórakéta fejlesztését is elkezdték! Ennek paramétereiről, vagy költségvetéséről nem szólt, viszont kiderült, hogy a rakéták indítására szolgáló bázist Szomáliában (!) hoznák létre. Erre az egyetlen feladatra a következő években az 1 milliárd dollár 35%-át szánnák. További 150 milliárd dollárt kívánnak tíz év alatt kutatóintézetek és egyetemek fejlesztésére, illetve diákok külföldi taníttatására fordítani.

Kapcsolódó cikkek:
GYORSHÍR: Mars körüli pályán az arab űrszonda
Didymos és Dimorphos
Ázsiai mozaik – 2021. január
Űrállomás, űrtávcső, űrhajósok
Dél-koreai holdszondák?
Űrmegállapodás Szingapúrral is
Magyar–szingapúri űregyüttműködés
Török, magyar, indonéz?