A Dream Chaser és Európa

Az új amerikai űrrepülőgépet fejlesztő Sierra Nevada Corporation együttműködne az Európai Űrügynökséggel (ESA) és a németekkel is.

A két megállapodásról szóló hírt szerdán jelentették be. Egyelőre a lehetséges együttműködési területek pontos felmérése, kijelölése szerepel a napirenden. Ezek kiterjedhetnek az európai technológiák alkalmazásától kezdve egészen majdani európai űrhajósok utaztatásáig, illetve műholdak indításáig, sőt pályán való megközelítésükig és javításukig.

A néhai Space Shuttle háromszor kisebb, gazdaságosabb utódjaként a Dream Chaser fejlesztése része a NASA programjának, amelyben magáncégeket von be az amerikai emberes űrrepülési kapacitás (újra) megteremtésébe. A magánfejlesztésű űrhajók többek közt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállítanának űrhajósokat, legkorábban 2017-től. (Kép: NASA)

A lépés egy reménybeli szoros együttműködés kezdete, amelyben európai űripari cégek beszállítóként részt vehetnének a Sierra Nevada Corporation (SNC) munkájában, illetve az elkészülő űrrepülőgép hasznosításában is. Az egyelőre 2015 elejéig szóló megállapodás keretében az ESA részéről azt vizsgálják, hogyan tudnák hasznosítani a meglevő európai szaktudást és a folyamatban levő fejlesztéseket a Dream Chaser számára, például a dokkolórendszer és a repülési elektronika területén. A dokkolórendszert (International Berthing Docking Mechanism), amit belga vezetéssel, olasz és svájci részvétellel fejlesztenek, eredetileg a NASA X-38 mentőűrhajó-programjához szánták, amit 2002-ben, mielőtt még sor került volna bármilyen repülésére, leállítottak.

A Dream Chaser tervei szerint Atlas-5 rakétával indulhatna, egyszerre akár hét űrhajóst tudna az ISS-re juttatni, a Földre visszatérve pedig repülőként, kifutópályán tudna landolni, ahogyan azt a Space Shuttle is tette. Az SNC illetékesei szerint a rendszer fejlesztése jó úton halad ahhoz, hogy 2016-ban már – még csak automata üzemmódban, űrhajós nélkül – elvégezzék vele az űrben az első tesztrepülést. Az emberes próba 2017-ben következhetne. Mindez persze függ a NASA további pénzügyi támogatásáról. A jelenlegi szerződés, amelyben a fejlesztésben elért meghatározott mérföldkövekért fizet az amerikai űrügynökség, idén augusztusban lejár. A NASA utána mérlegeli, hogy az SNC (Dream Chaser), valamint a most még ugyancsak támogatott Boeing (CST-100) és SpaceX (Dragon) fejlesztések közül melyiket (vagy melyeket) viszik tovább a végső tesztekig. Mindháromnak a finanszírozására valószínűleg nem lesz elegendő forrás.

A Dream Chaser tavaly október 26-án, a kaliforniai Edwards Légitámaszponton végzett automata leszállási próbája majdnem jól sikerült, de ahogy a képeken is látható, a siklórepülés végén a bal oldali futómű kinyitásával gondok akadtak. A hidraulikus rendszer hibája következtében a tesztpéldány meg is sérült – ezt a videó legvégén már nem mutatják... (Film: SNC)

A Sierra Nevada, valamint az ESA és a német űrügynökség (DLR) közötti megállapodás egyelőre pénzről nem szól, bár a németek maguk finanszíroznak egy, a Dream Chaser európai hasznosítási lehetőségeit vizsgáló tanulmányt. Ötletként az is felmerült, hogy a majdan elkészülő Dream Chaser esetleg európai Ariane-5 hordozórakétákkal is pályára állhatna. Ehhez azonban módosításokra lenne szükség, hogy a jármű szárnyai beférjenek az Ariane-5 orrkúpja alá. Az Atlas-5 rakétán a tervek szerint védőborítás nélkül emelkednének fel a start során. Ez elvileg az Ariane-5 esetében is működhetne, de ahhoz komolyan meg kell vizsgálni az aerodinamikai körülményeket. Valaha az Ariane-5 arra is készült, hogy a fejlesztés alatt levő európai Hermes mini-űrrepülőgépet Föld körüli pályára juttassa. A három űrhajós számára szánt visszatérő űreszköz fejlesztését még 1992-ben leállították. Ha megvalósul, a Hermes egyébként a rakéta tetején levő védőborítás (orrkúp) alatt startolt volna.

Kapcsolódó cikkek:
Amerika új űrrepülőgépe
Hírek a Dream Chaserről
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (40. rész): Óvatos ESA-stratégia

Kapcsolódó linkek:
Lehetséges európai részvétel a Dream Chaser programban (Spaceflight Now)