Európai mozaik – 2024. június–július (2. rész)

Szokásos sorozatunkban a nyári szabadságok miatt két hónap híreit foglaltuk csokorba. Befejező epizódunkban egy sor rövidebb anyagot találnak.

Felfújható leszállóeszköz

Az Elecnor Deimos (röviden Deimos) vezette konzorcium 10 millió eurót kapott az Európai Bizottság Horizon Europe Programjából az ICARUS (Inflatable Concept Aeroshell for the Recovery of a re-Usable launcher Stage) projektre. Az ICARUS egy felfújható, hővédelemmel ellátott eszköz, mely segíthet kiégett rakétafokozatokat, vagy rakományt és kísérleti eszközöket visszahozni a Földre indításuk után. Az eszköz továbbfejlesztett változata pedig akár a Marson történő automata űreszközös leszállásban is alkalmazható lesz. Az ICARUS Project az EFESTO-1 (3 millió euró) és az EFESTO-2 (2 millió euró) folytatása. A most induló fázisban három fejlesztési szakasz lesz. Az elsőben be kell fejezni a korábban megkezdett küldetés- és rendszerterveket, és földi teszteket kell végezni. A második fázis célja már egy rakétaszondás, hiperszonikus sebességű repülés végrehajtása. Ez a demonstrátor (IHS) 50 cm átmérőjűre lesz összehajtva a rakétában, a felfúvódás után átmérője eléri a 3 métert. (A világűrbe szánt verzió átmérője 10 méter.) A harmadik fázis célja a második fázis adatainak elemzése, valamint részletes javaslatok készítése a világűrbe szánt példány fejlesztéséhez. Ez utóbbi legkorábban 2028-ban repülhet. A Deimos által vezetett projekt tagjai két német, és egy-egy francia és az olasz repülési és űrrepülési kutatóközpont (DLR-MORABA, DLR-HYP, CIRA és ONERA), az olasz Pangaia Grado Zero, a Politecnico di Torino, a német Atmos Space Cargo, valamint a holland HDES Service és Demcon Advanced Mechatronics.

Hertz 2.0

Nos, itt nem frekvenciáról van szó, hanem az ESA ESTEC-ben átadott legújabb épületről. A 22 méter magas tesztlabor jóval túlemelkedik az Európai Űrügynökség hollandiai Technológiai Központjának szomszédságában lévő homokdűnéken. A rádiófrekvenciás szigetelés okán fémlemezekkel borított építmény az újabb, nagyobb műholdantennák és antennacsoportok tesztelésére szolgáló „süketszoba”, melynek mérete tekintélyt parancsoló: 32 m × 25 m, 18 m-es belső magassággal. Az új labor első „látogatói” Galileo navigációs műholdak antennaerdői lesznek. (A Hertz 2.0 hivatalosan a Compact Antenna Test Range elnevezést kapta. A korábbi hasonló, ám kisebb Hybrid European Radio Frequency and Antenna Test Range ezentúl a Hertz 1.0 nevet is viseli.)

Kockázatos hely

Az ESA által július 23-án publikált 2024 Space Environment Report kimondta azt, ami egyre nyilvánvalóbb: a világűr „egy hosszú távon fenntarthatatlan környezet”. Itt természetesen a Föld körüli térségről van szó, a fenntarthatatlansággal pedig arra céloznak, hogy hosszú távon elkerülhetetlen lesz az ütközések számának emelkedése, ami adott esetben komoly (végzetes?) láncreakciót indíthat el. A publikáció megemlíti, hogy a követőhálózatok immár 35 ezernél is több célpontot követnek, s ezek közül mintegy 26 ezer nagyobb 10 cm-nél. A számoknál maradva, a Föld körüli pályára küldött űreszközök közül 6000 (!) egy igen szűk sávban, 500 és 600 km-es felszín feletti magasságok között kering. Ráadásul a helyzet rosszabbodik, hisz a 2023-ban indított holdak legnagyobb része szintén ide került. (Érdekes, hogy a publikáció megjelenésének hetében közölte a SpaceX, hogy a Starlink konstellációban lévő 6200 műholdja csak 2023-ban összesen 50 ezer kitérő manővert hajtott végre!) Hogy valami sovány vigaszt is nyújtsunk olvasóinknak, megemlítjük, hogy a dokumentum pozitív példaként említi azt, hogy folyamatosan nő azon fejlesztések száma, melyek a használhatatlan eszközöknek a pályáról ilyen-olyan módon történő eltávolítását célozzák.

NATO

Júliusban zajlott a NATO védelmi minisztereinek találkozója. Ennek egyik fontos területe volt a légi, űr- és kibertérrel kapcsolatos szekciók és egyeztetések. Itt született döntés az APSS programmal (Alliance Persistent Surveillance from Space) kapcsolatban. A 17 ország által aláírt egyetértési nyilatkozat alapján a szerződők közel 1 milliárd amerikai dollárt fektetnek a következő 5 évben a projektbe, melynek célja a „kereskedelmi és nemzeti űreszközök használatának fejlesztése és maximalizálása” (nyilván védelmi célokra). A tizenhét aláíró ország: Belgium, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svédország és Törökország. A programról információk letölthetők innen.

Nemzetközi Űrállomás

Az amerikai Vast jelenleg fejleszti azonos nevű, egyetlen modulból álló, személyzetes, orbitális laboratóriumát (avagy mini űrállomását). Az űreszköz érdekessége az lenne, hogy alkalmanként forgatnák, így nem csak a súlytalanság körülményei között lehetne benne élni és kutatni, de lehetőség lenne a holdi vagy marsi felszíni, de akár a földi nehézségi gyorsulás szimulációjára is. Ennek a fejlesztők szerint kettős haszna lenne. Egyrészről lehetne folytatni a hagyományos súlytalansági kutatásokat az alacsony Föld körüli (LEO) pályán, de igény esetén akár a Hold vagy a Mars felszínére tervezett kísérleteket és berendezéseket is lehetne tesztelni. Másrészről a hosszú távon a LEO pályán tartózkodó személyzetek egészsége valószínűleg kevésbé lenne terhelve, ha nem teljes súlytalanságban élnének hónapokig. (Arra a cikk nem tér ki, hogy milyen zavarokat okozhat az „össze-vissza kapcsolt” nehézkedés a repülő személyzetek fizikai és lelki egészségében, de ez valószínűleg azért van így, mert ilyen kutatások ma nincsenek. Feltételezhető, hogy az orvosbiológiai kutatások egy része pont erre fókuszálhatna a Vasten. – A szerző megj.) A Vastnek évtizedünk második felében (tehát még az ISS leállása előtt) szolgálatba kéne állnia, a fejlesztők (talán kissé optimista módon) „akár 2025 végi” startidőpontról beszélnek… Mindenesetre a berlini ILA Repülési és Űrhajózási Kiállításon Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója és Max Haot, a Vast ügyvezetője egy szándéknyilatkozatot írt alá, melynek értelmében az ESA „bejelentkezett” a kereskedelmi mini űrállomás használatára. (A képen a Vast-1 a hozzá kapcsolt Crew Dragonnal látható, miközben Starlink műholdakon keresztül kommunikál.)

Kapcsolódó cikkek:
JUICE: kicsinyített antenna a süketszobában
Tesztelik az első „igazi” Galileo holdat
Tömeges „műholdvándorlás”
Ha még nem lenne elég az űrszemétből...
Nulla szemét
Európai mozaik – 2024. június–július (1. rész)