A Barack Obama bejelentése révén előállt helyzet egyetlenegy szempontból mindenképpen nagyszerű lehetőséget kínál az amerikai űrhajózás számára – hosszú távon.
Az elnök bejelentésében 3,1 milliárd dollár szerepel egy, a távoli jövőben elkészülő nehézrakéta megépítését elősegítő fejlesztésekre. A lehetőség tehát megvan, csak élni kell vele. Most, hogy a relatíve ígéretesnek mutatkozó Ares-I törlésre került, az Ares-V-tel egyetemben, és azt is bejelentették, hogy a Direct elképzelésben felvázolt hordozóeszköz sem kerül megvalósításra, lehetőség nyílik a valódi továbblépésre a hordozóeszközök terén.
Egyszer már megalkottak egy olyan hordozóeszközt Amerikában, ami műfajteremtőnek bizonyult. Minden szempontból tekintve, minden porcikájában az adott kor csúcstechnológiáját, és az optimális megoldásokat hordozta. Habár az 1960-as évek csúcstechnikája napjainkra elavult, maga a nagyszerű óriás – építési alapelveiben és műszaki megoldásaiban – örökzöldnek tekinthető. Mint a következő kép is mutatja, a Saturn-V-ről beszélek.
Az Apollo-11 lenyűgöző, magával ragadó és megigéző indulása.
A Space Shuttle szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakétáiból viszonylag hamar kiábrándultak a NASA-nál. Nem volt jó reklám a jószágra nézve sem a Challenger-katasztrófában való „bűnrészessége”, sem üzemelésének hihetetlenül környezetszennyező mivolta. A fő ok azonban, ami miatt népszerűtlenségre tett szert a meghajtási mód, az a csapnivaló fajlagos tolóereje volt. Meg is született a szépséges elképzelés az Igazgatóságnál: kapjon a Shuttle új, kerozin-oxigén meghajtással üzemelő, szintén többször felhasználható gyorsítórakétákat. Azonban a politika nemet mondott: „erre srácok, nem kaptok pénzt”. Úgyhogy maradtak a szilárd meghajtású rakéták. A Constellation program meghirdetésekor csak azért vették át a technológiát az Ares rakétacsalád terveihez, mert megvolt. A spóroláson kívül semmilyen más érv nem szólt a „kellemetlen technológia” átvétele mellett. Most itt a van a lehetőség, hogy a NASA végleg leszerelje ezt a meghajtási módot.
Valamint arra is itt van a lehetőség, hogy hosszú távon, komoly fejlesztési programok eredményeképpen, újonnan fejlesztett, minden szempontból korszerű rakétahajtóművek szülessenek majd meg. Mind a hidrogén-oxigén, mind a kerozin-oxigén meghajtás területén. A technikai fejlesztések felkarolása lehetőséget biztosít új fémötvözetek, rakétaépítési technikák kifejlesztésére. A Saturn-V újjászületésének beindulása előtt – ha Obama javaslatát elfogadják – immár nem fog komolyabb akadály állni. Már csak a szándék lesz szükséges…
Soha ne mondd, hogy soha… (Képek: NASA)
Kedves olvasók, kérem, engedjék egy pillanatra szabadon a képzeletüket! Képzeljenek el egy olyan új nehézrakétát, ami a Saturn-V mintájára épülne meg, de új anyagokból, új technológiákkal, „frissen” fejlesztett hajtóművekkel, többször felhasználható első fokozattal. Aligha lehet elgondolni ennél ígéretesebb hordozóeszközt a jövő számára. Most előállt a lehetőség: ugyan hosszú távon, magas költségekkel, de mindez megvalósulhat.
Obama bejelentése elsőre kimondottan lesújtó. Valóban az. De gondoljuk bele, próbáljuk az érem másik oldalát is meglátni: most itt a lehetőség, hogy valami még jobb születhessen meg.
Kapcsolódó cikkek:
Új irány a NASA-nak
Ezzel ugrott a Hold...
Ne sírjunk a Constellation programért
A tett halála a tökölődés II.
A „tökölődés” néha a nagy tettek előtti erőgyűjtés
Obama elnök előterjesztése a NASA programjának módosítására sokakat megmozgatott már eddig is, és a jövő űrprogramjainak komoly átgondolására késztet szinte minden érdeklődőt. 
