Eufóriának biztos nincs helye a Holddal kapcsolatos elképzeléseket illetően, de Hold-lufiról sincs szó.
Brémában tavaly október 5-én fejeződött be a 69. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus, amelyen minden eddigi rekordot megdöntve, 83 országból több mint hatezer-ötszáz delegált vett részt. Sajnos ezúttal nem tudtam ott lenni, de a Puli Space – szívügyünk a Hold! – vezetőjeként nagy örömmel konstatáltam, hogy a Hold fontos szerepet játszott a kongresszuson. Biztosra veszem, hogy idén, a holdraszállás 50. jubileumi évében Washingtonban tartandó következő találkozón is fókuszban lesz az égi kísérőnkre való visszatérés. A NASA számára ugyanis ismét az első számú cél a Hold.
Igaz, ezúttal „másképp, mint ahogy az 1960-as és 1970-es években tettük”. Bridenstine, a NASA vezetője jelezte, hogy az amerikai űrügynökség ezúttal keresi az együttműködési lehetőségeket nemzetközi szinten is.
Szerintem ez a „másképp próbáljuk meg” természetes. Egészen más időket élünk, mint a múlt század hatvanas éveiben, amikor egyértelmű politikai cél – győzzük le a szovjeteket! – vezérelte az amerikaiakat, és volt év, amikor az USA szövetségi költségvetésének több mint 4%-át fordították az Apollo programra. Ma a NASA szoros együttműködést épít magáncégekkel, nem csak a Nemzetközi Űrállomást ellátó „teherfuvarozókkal” (Northrop Grumman, SpaceX) és az embert szállító űrhajókat remélhetőleg újabb csúszás nélkül, hamarosan tesztelőkkel (SpaceX, Boeing), de a Holdra való visszatérésben is jelentős szerepet szán a magánűripar szereplőinek.
A cél is más, mint a hatvanas években volt: most nem zászlót akarunk kitűzni elsőként a Holdon, mint anno az USA és a Szovjetunió versengésében, hanem azon dolgozik egy egyre növekvő közösség, hogy a Holdon megteremtsük az emberiség fenntartható jelenlétét. Ehhez ugyanúgy ember nélküli küldetések kellenek az első körökben, ahogy az Apollo programban is robotikus felderítőkkel készítették elő a holdraszállást (Lunar Orbiter, Ranger, Surveyor programok).
Friss példája a NASA „másképp próbálják” megközelítésnek a Commercial Lunar Payload Services (CLPS, szabad fordításban: kereskedelmi holdi hasznos teher szolgáltatások) program keretében kiírt pályázat, amelynek keretében minimum 8, maximum 12 holdi kísérlet „megvásárlását” és Holdra juttatását biztosítják magáncégek által fejlesztett leszállóegységeken és küldetéseken. (A pályázatra meghívott kilenc amerikai űripari vállalatról decemberben írtunk. – A szerk.) A NASA nem akar saját „Hold-taxit” építeni, bízik az erősödő magánűripar teljesítőképességében – olyannyira, hogy hamarosan bejelentik az első kiválasztott 12 kísérletet. Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos küldetéseiért felelős adminisztrátora szerint „fontos, hogy gyorsan történjenek a dolgok. Itt az ideje, hogy nekilássunk céljaink eléréséhez.”
Így nézhet majd ki az Astrobotic Peregrine leszállóegysége a Holdon. (Kép: Astrobotic)
Zurbuchen mindezt a NASA Valentin-napon tartott tájékoztatóján mondta, ahol az emberes holdraszállás terveiről és az új architektúráról volt szó. A remények szerint akár már 2028-ban újra emberek járhatnak a Hold felszínén, bár az egészen bizonyos, hogy még nagyon hosszú és rögös lesz az út ennek eléréséhez.
A magánszféra szerepvállalása nem csak az Egyesült Államokban erősödik a ciszlunáris térben. A sokszor – itthon meglehetősen vehemensen – bírált Google Lunar X Prize (GLXP) verseny tavaly március 31-én ugyan hivatalos győztes nélkül ért véget, de jónéhány résztvevője továbbra is aktív, és jelentős eredményeket tud felmutatni már most. Még ha nem is sikerült egyik csapatnak sem eljutni a verseny végső határidején belül a Holdra, a GLXP pontosan azt érte el, amire létrehozták: hatékony katalizátorként működött egy új piaci szegmens, a születőben lévő ciszlunáris gazdaság megalapozásában.
Legyen itt néhány friss adalék, hol áll most néhány egykori GLXP résztvevő:
És már felkészül a következő „holdverseny”, a The Moon Race. Az Airbus nemzetközi partnereivel együttműködve még 2019-ben tervezi útjára indítani ezt a kezdeményezést, amely azon technológiai irányok fejlesztését kívánja ösztönözni, amelyek nélkül nem megvalósítható egy fenntartható holdi jelenlét.
A Moon Race technológiai irányai.
A Moon Village koncepcióját pedig az ESA főigazgatója, Johann-Dietrich Wörner hozta be a köztudatba. Bár sokan azt gondolják, de a Moon Village nem egy valódi falu vagy konkrét bázis a Holdon, hanem mindazon törekvések összessége, amelyek célul tűzték ki, hogy égi kísérőnkön fenntartható módon teremtsük meg az emberiség állandó jelenlétét.
A Moon Village Associaton (Holdfalu Egyesület, MVA) ennek a koncepciónak a szellemében jött létre – az alapító workshop 2017 novemberében Strasbourgban, az International Space University kampuszán volt, ahol egyébként a Puli is bemutatkozott –, és célja, hogy működő platformot biztosítson az MVA közösségének. Ez egy fiatal, alakuló szervezet, amelynek biztosan szüksége lesz még néhány esztendőre, hogy megerősödjön.
A Holdfalu Egyesület három pillére.
Egy biztos: izgalmas „holdas évekre” számíthatunk a jövőben: csak 2019-ben, a Csang'e–4 és a Jáde Nyúl–2 év eleji bravúros leszállása után, hamarosan indul a SpaceIL küldetése – siker esetén Izrael lesz a negyedik nemzet, amely leszállt a Holdon. Még az első félévben India csatlakozhat ötödikként a Csandrajan–2-vel, és Kína is tervez még egy küldetést idén: a Csang'e–5 már mintát hozna vissza a Földre. Érdemes figyelni a fejleményeket.
Pacher Tibor Kapcsolódó cikkek:
(Team Puli Space)
Kipukkad-e a Hold-lufi?
Kilenc céggel a Hold felé
Mi várható 2019-ben? (3. rész)
Még el sem kezdődött a vágyaik szerint mesés üzlet, máris felvásárolták az űrbányászatra létrehozott mindkét céget.
